Teljesen átlagos, hétköznapi életet éltem 2007 februárjáig, ama végzetes délutánig, mikoron megnéztem a sufniban készült locostot a Votust. Voltak barátaim, szórakozásaim, normális emberként éldegéltem. De mára ez megváltozott, szinte minden gondolatom az autóépítés körül forog, igyekszek minden más elfoglaltságot leépíteni, csak hogy a pompás gépezet épüljön. De az örök szerelem, a hegymászás nem mellőzhető, sőt életbevágóan fontos számomra. Mivel már kezdtem becsavarodni a szögek, ívek, méretek, postok örökös hajkurászásától és közeledett egy hosszú hétvége, ki kellett nézni egy jó kis célpontot.
Az oszták mészkőalpok legszebb, közel 1000m-es sziklaletörésű hegyvonulatát a Dachsteint néztük ki. Ime, néhány kép milyen szar helyen jártunk: